1. hónap

Elszállt, amit eddig írtam! Neeeeeeeeeeeem vagyok ideges...

Szóval:

Bezony lassan letelik az 1 hónap azóta, hogy velünk van Bogyóka (további becenevek: Manó, Minimanó, Pöcök, Maszat, Mazsola, Bütyök stb.). Íííííííímádjuk! :)))

1. hét itthon: hát az kőkemény volt. Az ember szembesül vele, hogy milyen apró, törékeny kis emberi lényért lett felelős, ez mekkora felelősség, jajajjj. És, hogy innentől kezdve marhára mellékesek az egyéni érdekek, szükségletek. Valamint, hogy ez sokkal fárasztóbb, mint azt el lehet képzelni. Persze, egyedül voltam, hogy még nehezebb legyen.. Mert nem egyszerű logisztika egy ilyen minimanóval egy légtérben lenni. Pontos tervezést és logisztikát kíván az öltöztetés, pelenkázás, fürdetés, fürdés, pisilés stb.

2. hét: Már kicsit a jobb lett a helyzet, nem annyira kétségbeejtő. Kezdtük megszokni egymást, és én a nem alvást :D

3. hét: ami most van, mert ugye 1 hetet nyomtunk a kórházban. Apa is már többet van itthon, ami sokkal-sokkal könnyebbé teszi a helyzetet. És hát Zsombi nem könnyű eset :D Éjszaka eleinte 2 óránként keltünk enni, nappal meg kaja, nyűglődés, még éhesek vagyunk, még evés, nyüszi, lerakom, sírás, anya meg zombi. Ma pl. jobb volt a helyzet, 18 fokra hűlt a levegő, mindjárt jobban aludt, 2x kelt csak. Lehet hasfájós is, próbálom mindig kitalálni éppen mi a baj :) De kárpótol mindenért a pisze orrocska, mini fül, belőtt séró :D