Kórházi élmények

Ezen is túl kell esni. Amíg még viszonylag frissek az élmények, megírom milyen volt a kórházban.

Hát a nagy bababarát Estván Kórházban hédereztem pár napot. A dokim itt vezet szülést, úgyhogy nem volt választásom. Mellesleg nem annyira tetszett az egész napos látogatás, meg hogy átjáróház minden szoba. Gondolkodtunk az alapítványi szobán, de 22 óra vajúdás után, nem igazán érdekelt, hova kerülök, csak alhassak. Szóval, miután kiörömködtük magunkat a szülőszobában, áttoltak a 103-as kórterembe, 4 ágyasba. 1. kérdésem volt hajnali 4-kor, hogy mikor hozzák utánam Zsombit :) Kb. 3-4 óra. És már aludtam is. Azért reggel 7-kor átmentem megnézni, hogy nem álmodtam-e :)))))))) De békésen szuszogott az egyik bevásárló kocsiban.

Kb. f8-kor hozták is. A babák itt a mamákkal alszanak. Érdekes volt, hogy egy ilyen minimanó képes elterülni és elfoglalni a fél ágyat, így többnyire kifeszült testtel aludtam, nehogy ráhengeredjek. Az 1. nap kb. azzal telt, hogy bámultam, néha bőgtem.. Néztem, ahogy szuszog, minden négyzetmilliméterén elidőztem, nevetgéltem a kis punk sérón :)

2. naptól kezdődött a sírdogálás, szoptatási procedúra, stb. Estvánban nagyon ráfekszenek a szoptatásra, így félóránként bejött valaki, nyomkodta a mellbimbómat Zsombi szájába, tologatták a fejét, nyomogatták a cicimet... Érdekes, mennyire eltűnik az ember méltósága ilyen helyzetekben. Mármint én is szerettem volna minél előbb szoptatni, ezért nem bántam, hogy segítenek.. Pedig alap esetben nyilván zavart volna, hogy idegenek fogdossák a cicimet.

3. napra ígérték a "belövellést", ami nekem nem jött, így egész nap és éjjel fejni jártam, hogy beinduljon. Zsombinak viszont nem adtak pótlást vagy vizet, így faszán besárgult 4. napra. KÖSZI! Bőgtem mondanom se kell. Hogy még 1 napot itt kell maradni, és hogy nem lesz mellettem. Berakták a szoliba szegényt, ott feküdt egyedül, idióta szemellenzőbe. 1 napot szinte átbömbiztem. De jártam rendesen fejni, így 4. napra lett tej (azt hittem szét is robbanok). Idő közben le is cserélődtek a szoba lakói... Szerencsére végig normális lakótársak voltak. Viszont vicces volt, hogy  4 babából 2 tuti sírt éjjel-nappal, így igazán sokat lehetett pihenni :D Legalább nem unatkoztunk...........

A dolgozók vegyesek voltak. Néhány igazán kedves, babaszerető csecsemős, akiket imádtam, és néhány életúnt banya, akiknek nemhogy babákkal, emberekkel sem lenne szabad foglalkozniuk (egyiküknek hála sárgult be Zsombi)!

Meg kell említenem persze a kaját. Ügyesen osztották el az adagokat, 2 zsemléhez mindig 1 felvágott, 1 zsemléhez vagy 6 járt........ Összességében mindig "bőséges, finom és tápláló" volt az étel. Bruhahaha! És persze mondogatták, hogy együnk rendesen, hogy legyen tej... Jó, persze az apukák hordták be a péksütemény hegyeket, ha kellett ha nem :D

A szobák annyira nem voltak vészesek. A fürdőt persze nem takarították, az ágy marha magas volt (kész tornamutatvány volt gátsebbel leszállni róla.. mint valami mozgássérült fóka), kicsi a hely (főleg sok látogatónál), keskeny az ágy (hát még babával) stbstb.

Szóval aztán a sárgulás elmúltával még egy napot rá kellett húzni biztonság kedvéért, így 29-én, vasárnap végre hazajöttünk!!!!!!! :)))))))))

Utólag azt mondom túl lehetett élni.. Egyik kórház se leányálom.